Élni és élni hagyni

Ez a szám a kedvenceim közé került. Szombaton farsangoltunk ( bár egyesek szerint ekkor már vége volt a báli időszaknak, és elkezdődött a nagyböjt, de mi nem ettünk, hanem táncoltunk ) Ez a szám háromszor forgott az éjszaka során és jó volt gyors lassúzni rá. 

Euridike megtisztelt a kreatív díjjal, így magamról hirtelen 7 dolgot kell írnom.

Hát lássuk csak:

1. Szeretek élni

2. Szeretek utazni

3. Szeretek Bujákon tenni, venni, vendégeket fogadni

4. Szeretek úszni, kirándulni

5. Szeretek olvasni, jó zenét hallgatni, a verseket imádom

6. Szeretem Görögországot, persze csak Magyarország után

7. Szeretem, ha szeretnek....

Dióhéjban ennyi.

A feladat további része az, hogy 7 blogtársamnak továbbküldjem a díjat:

Feri, Mókuska, Tollandia, VedeljElek, Chapter4, jegeny, és bár már nem aktív blogtársunk, de én Hobbynyuszkónak is továbbítanám e díjat.

Méghozzá hóhelyzet, de nagyon. Még pénteken a szép napos időn felbuzdulva, elhatároztuk, hogy kimegyünk a Duna partra zajló jeget fényképezni szombaton.

Hát a sors nem úgy akarta, éjjel óta esett, és nem akarta abba hagyni. Délután úgy döntöttünk, hogy inkább Lacihoz megyünk át havat lapátolni, majd, ha talán elállna, akkor megyünk fényképezni. Azért vittük a gépet. Az első megrázkódtatás a lépcsőház előtt ért, a kocsit nem lehetett a hó alatt észrevenni. Gyalog vágtunk neki az útnak, egy cipőnyomon lehetett a járdán közlekedni. Újpest központban nem volt semmi letakarítva, se úttest, se járda, se villamos, vagy busz megálló. Gondolom a köztiszta most is felkészült, hiszen tél van, ilyenkor elképzelhető, hogy esik a hó. A villamosra legalább félórát kellett várni. Az OBI-ban gondoltuk veszünk sót, hát az csak 50 kilós kiszerelésben volt már fél egykor, így a Sparban vettünk 1 kg sót, de már ott is csak a drágább jódozott változat volt.

A villamosmegállónál készült, bátor ember volt aki biciklizett ilyen időben.

Lacinál a kertkaput alig tudtuk kinyitni a kb 30 cm-es hótól. A kertben az asztalon a hó:

26 cm-et mutatott.

Nem szeretem a telet, havat, de el kell ismerni ilyenkor csodálatos a táj, még itt a városban is. Mire hazaértünk ez a mesebeli kép fogadott a parkban.

Vasárnap ismét neki akartunk vágni a sétának, de a lépcsőház előtt úgy döntöttünk, inkább otthon maradunk. Így a Duna parti sétából sirályetetés lett. Onnan tudom, hogy befagyott a Duna, mert megjelennek a sirályok a lakótelepen, és mindenki nagy szeretettel eteti őket.

Remélem nem egyszerre fog elolvadni ez a nagy mennyiségű hó, mert akkor nagy árvíz lesz.

Most éppen akadt egy leheletvételnyi szabadidőm, és gondoltam megosztom veletek Totya

produkcióját. Az a helyzet, hogy nincs nagyon elkényeztetve, csak hétvégén engedjük ki, de akkor le sem száll rólunk.

Mindenkinek szeretetteli, békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Nem tudok mást mondani, minthogy imádom. Annyira őszinte, aranyos a mosolya, a tudása pedig határtalan szerintem. Sajnálom, hogy nem ő nyerte, bár fogunk még hallani róla remélem.

... a Bazilikánál. 

Valahogy nem érzem még a karácsonyi hangulatot... Pedig ideje lenne már elkezdeni a készülődést, mert nálunk lesz a Szent napi ebéd. Nincs még ajándék, nincs meg a nagytakarítás, nincs még fa. És már csak 4 nap van hátra mindezek elvégzésére.

Na akkor munkára fel! 

boldog születésnapot kívánok!

Szeretem az esőt. Szeretem hallani lágy susogását az esernyőn, amikor kimegyek a lépcsőházból, szeretem nézni ahogy a tócsákban ezer kört rajzolva csatlakoznak társaikhoz, hallani a vasútállomás tetején a pergő kopogását, nézni, ahogy kergetőzve peregnek végig a vonatablakon.

Szeretek az esőben mezítláb sétálni, fejemet az égre emelve érezni, ahogy megtisztít a víz,

kajakozni mikor csak az eső kopogását, meg a lapátom csobbanását lehetett hallani.

Tollandia ír a fénylőpillanatokról, azt hiszem ma én is részese lehettem néhány ilyen pillanatnak.

- A vonaton leszálláskor nem álltam kellő távolságra az előttem hátizsákkal álló hölgytől, és amikor megfordult, egy kicsit hozzám ért. Mosolyogva kért bocsánatot tőlem, én pedig őtőle. Tanulhattak volna tőlünk a morgó, veszekedő emberek.

- A Díjbeszedőhöz mentem, és csodák csodája ott is könnyen ment az ügyintézés, mosolygós kedves hölgy fogadott, és pillanatokon belül lerendeztük a nyilvántartásukban tapasztalt hiányosságot.

Lehet, hogy ezentúl én is azt fogom kérni: "Add már Uram az esőt!"

Tegnap felbuzdulva a szép idő láttán, magamhoz vevém fotóapparátom és bementem a városba, hátha sikerül egy pár szép dolgot lencsevégre kapnom.

Panoráma kép a Margit hídról:

 Egy busz úszott a Dunán:

 Ki tudja mikor lesz újra használható a Margit híd. Ha villamossal megyek át rajta, mindig imádkozom: Ne most szakadjon le!

 Bementem  Mamut-ba, és már karácsinyi díszben pompázott, hogy szalad az idő!

Innen már kettesben mentünk tovább...

 ... a Nagyrétre, hát megváltozott azóta, hogy utoljára jártam itt. A pavilonokban hajléktalanok laknak, és kihalt jellege van ez egésznek. De az erdő változatlanul csodaszép! A nap már éppen lemenőben volt.